Az éjszaka halottaiban, amikor a világ alszik és a hold a felhők mögé bújik, az ember vigaszt talál a saját társaságában. Ujjai táncot járnak lüktető tagja fölött, minden csapással közelebb hozza őt az extázis széléhez. Ez nem akármilyen közönséges önkényes foglalkozás; végrendelete a nyers, szűretlen szenvedélynek, amit csak az éjszaka csendes órái fedhetnek fel. Teste megfeszül, minden izma megfeszül ahogy az élvezet csúcsára ér. Egy utolsó, kétségbeesett csapással szabadítja felgyülemlett vágyát, forró, ragacsos magja kitör saját idejében. Ez egy szóló aktus, a gyönyör privát pillanata, amiről csak az éjszaka sötétje tanúskodhat. Ünneplése az emberi testnek a kielégülés megtalálására való képességének, néha még a hiány hiányban is, emlékeztetve arra, hogy a saját éjszaka társasága a legjobb, ha visszaül, és biztos, hogy ezt az egyik éjszaka élvezi.