Egy hosszú munkanap után a mostohaanyám Penny Nichols egy kis hangulatingadozást érzett.Olyan dologra vágyott, amit mostohatestvére egyszerűen nem tudott kielégíteni.Mint az egyetlen másik hím a házban úgy döntöttem segítő kezet nyújtok.Penny lévén az a kalandvágyó tini,aki ő maga is,elindította a szívét,hogy új pozíciót próbáljon ki.És ki tudná jobban segíteni,mint a mostohatesója?Lassan indultunk el,biztosítva,hogy minden mozdulat tökéletes volt.De ahogy haladtunk,az intenzitás is nőtt,hamar el is vesztünk a pillanat forróságában.A mostoha anyám besétált,bekapott minket az aktus közben,de hűvös volt vele.Tudta milyen közel állunk egymáshoz,és bízott bennem,hogy átlépjek bármilyen vonalat.Összességében mindig én voltam a felelős,ugyan is?Végre vissza az akcióhoz.Felfedeztünk minden testet,megfelejtettük a köveket,hogy egy kőszál kőszál sem fog meglovaglani,végre el is felejtettük,hogy a csúcsra jutottunk,és végül elégedettek lettünk.